Bár Viktor kettőnk közül a Nagy Összefoglaló, mégis úgy érzem, eljött az idő, hogy tisztázzuk, mi is ez az egész. Előre szólok, hogy mindenből csak egy kicsi lesz benne, úgyhogy igazából semmi sem, de azért tessék próbálni követni. (Akit a sztori nem érdekel, csak az, hogy mi a hitvallásunk, az ugorjon az utolsó bekezdéshez :) 

Volt nekem régen egy csoportom, amikor még a Dover nyelviskolában dolgoztam (ezúton is csókoltatom Dohár Pétert és Verasztó Lajost), amelyik 10 munkanélküliből állt, akik sok idejük lévén megpróbáltak a nulláról eljutni az alapfokig 100 óra alatt. Ez a csoport olyan volt, hogy elmondtam egy nyelvtant, megértették, gyakoroltuk, ment, kipipáltuk, mentünk tovább. A 100 óra alatt azt hiszem három Headwayt végeztünk ki és mindig minden ment. A szavakat tudták, a nyelvtant elsőre megértették, kedvesek voltak, lelkesek, édesek és a végén úgy tették le az alapfokú nyelvvizsgát, hogy sajnáltuk, hogy nem középfokra mentek. Sikersztori, nemdebár.

És akkor most jöjjön a teljes igazság: 10 emberből 7 tényleg olyan volt, mint ahogy leírtam, két lány volt, akinek nehezebben ment a dolog, de azért nagy nehezen tartották a tempót és egy hölgy, aki igazából a kezdeteknél elvesztette a fonalat és hiába segítettük lehetőségeink szerint, végig csak loholt a csoport után, de szegény mindig csak a távolodó hátakat látta. Sajnos egy nyelviskolai csoportban, ahol mindenki ugyanannyit fizet az időért, amit az órán tölt, nincs idő, nincs lehetőség arra, hogy ha kell, 8 héten keresztül magyarázzuk a jelen időket és tizenkét különböző módon gyakoroljuk a szókincset, hogy rögzüljön. És akkor az állami intézményekről ne is beszéljünk, legyen elég annyi, hogy 26 fő x 45 perc ≠ eredmény.

A csakazértis! azokról az emberekről szól, akiknek nehezebben vagy lassabban megy az angol tanulás, igazából mindegy, hogy miért. Lehet, hogy valaki elvette a kedvük. Lehet, hogy sosem volt igazán kedvük. Lehet, hogy olvasni kellett, amikor inkább beszéltek volna, hallgatni, mikor olvastak volna, lehet, hogy egyáltalán nem csináltak még olyan feladatot nyelvórán, ami egy kicsit is lázba hozta volna őket. Lehet, hogy azt, amit más másodikra megért, ők csak hetedjére értik meg, csak senkivel nem jutottak el a hetedikig.

Mi azt valljuk, hogy mindenkit meg lehet tanítani angolul, igaz az, hogy mennyire és hogy mennyi idő alatt, egyénenként nagyon különböző. De a lehetőség ott van, csak meg kell találni a módját, mert mindenkihez el lehet jutni valahogy. A nyelviskolába (hívjuk most így, bár ez nem egy hagyományos értelemben vett nyelvoktató intézmény lesz), amit áprilistól indítunk, olyan embereket várunk, akik már sokszor nekirugaszkodtak az angolnak, de mindig abba is hagyták, és azokat, akik tanultak és tudnak is, de valamiért mindig megakadnak egy szinten és sehogy sem sikerül továbblépniük, és azokat is, akik tanulnak valamilyen intézményben, de úgy érzik,hogy nem úgy, ahogyan az nekik kellene, és azokat, akik szerint az angol tanulás hülyeség, de muszáj, és főleg azokat, akik - tévesen - azt hiszik, hogy ők soha nem fognak megtanulni angolul. Majd mi bebizonyítjuk, hogy de.

 

Szerző: krupecka  2012.02.16. 00:18 Szólj hozzá!

Címkék: nyelvtanulás hitvallás sikeresség sikertelenség

A bejegyzés trackback címe:

https://csakazertisangol.blog.hu/api/trackback/id/tr14115980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása